Sörfajták

A sörök hosszú története során jó néhány sörfajta alakult ki. Különbözőképpen csoportosíthatjuk őket. A legszembetűnőbb különbség a sör színe, amelyet annak köszönhetnek, hogy pörkölik-e az alapanyagot vagy sem. Itt találhatunk világos, félbarna és barna söröket.

Az egyik legfontosabb különbség a sörök között az erjesztésben rejlik. Megkülönböztethetünk ez alapján spontán erjedésű söröket, ahol az erjesztést vadon élő élesztőtörzsek végzik. Ez a legősibb és egyben leghosszabb módja a sör készítésének, gyakran évekig is tart.

Felső erjedésűnek mondjuk azokat a söröket, ahol a főzés során hozzáadott élesztő az erjedés során a sörlé tetején gyűlik össze. Jellemző még az ilyen sörökre, hogy az erjedés szobahőmérsékleten megy végbe és az ízüket is 10-15 ºC-on élvezhetjük legjobban. Ebbe a csoportba tartoznak a klasszikus brit sörök és a búzasöröket is felső erjesztéses eljárással készítik.

A legmodernebb főzési eljárás a alsó erjesztés, a legtöbb sör így készül. A nevét onnan kapta, hogy itt az élesztő a sörlé alján gyűlik össze. Az erjesztés alacsony hőfokon, nagyjából 6-8 ºC-on történik az érlelés pedig 0 ºC-on nagyjából egy hétig. Ezután a sör tartósítás céljából egy pasztörizáláson is átesik. Ekkor a fejtés előtt egy pár percre 70 ºC-ra hevítik, hogy elpusztuljanak a sörben található mikroorganizmusok. Ebbe a csoportba soroljuk ma már a legtöbb sört, de klasszikusan az ászok, vagy német néven lager sörök tartoznak ide.

Persze a sörök különbözhetnek még az alapanyagokban is, hiszen a maláta lehet árpamaláta, búzamaláta sőt rozsmaláta is. A komló általában minden sör alapanyagát alkotja, de előfordulhat, hogy ízesítés céljából más ízesítő anyag is kerül a sörbe.