Sörtörténet

A sörnek hosszú történelme van ami az ókorba nyúlik vissza. Ásatások során kerültek elő bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy már 7000 évvel ezelőtt is készítettek sört. Persze ezek nem hasonlítottak sokban a mai sörökhöz, csak annyiban, hogy gabonából készítették erjesztéssel. Az egyiptomiak még datolyával és datolyalevéllel ízesítették, de a sumérok már árpából készítették, és ez is terjedt el a világon. A sumér kultúra öröksége aztán Babilóniára szállt és mi sem bizonyítja jobban a sörkészítés fontosságát, minthogy Hammurapi király még a törvényoszlopaiban is szól a sörkészítésről. Sokféle ízesítéssel próbálkoztak, de kiderült, hogy a komló a legalkalmasabb fűszernövény az ízesítésére, így ezután így indult világhódító útjára a sör.

Útja során a világ minden szegletébe eljutott és mindenhol ki is alakultak a vidékre jellemző sörkészítési és sörfogyasztási szokások. A görögök és a rómaiak is megismerték a sörkészítést, de ők a szegények italának tartották az „árpabort”, hiszen náluk a bornak volt nagy kultúrája. Egészen máshogy vélekedtek azonban a germánok, ahol a sört isteni italnak tekinteték, amely a Walhalla folyóiban is csörgedezik.

A sörfőzés elterjedésében fontos szerepet játszottak a szerzetesrendek akik a kereszténység elterjedésével előjogukká tették a főzését. A sör kedvező élettani hatásait kihasználva gyakran egészségügyi célra készítették. A kezdeti házi főzés után az élelmiszeripari szabadalmaknak köszönhetően lassan iparággá nőtte ki magát a XIV. század környékén és a sörfőzők vagyonos emberekké váltak a sörkereskedelem által.